Az elmúlt alkalmakon szó volt a kenyértörésről, a bemerítésről, arról, hogy aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Szó volt a fejbefedésről és a hajunk hosszáról is. Most pedig arról szólok, ami rávilágít mindezek fontos voltára. Arra, hogy: Versenypályán futunk. Olv. 1Kor 9,24-27: hogy elvegyük a jutalmat.

Szó lesz: 1. A versenypályán való futásról. 2. Mi kell ahhoz, hogy ne bizonytalanra fussunk? 3. A győztesek jutalmáról.

1.) A versenypályán való futásról

Nemrég fejeződött be Párizsban az olimpia. Az újkori olimpiák a régiek folytatásai. Pál apostol is az ókori olimpiából vette a hasonlatot: akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat.

Az Ige az egész földi életünket versenypályán való futáshoz hasonlítja. Lehetnek földi céljaink, és eredményeink, amiért esetleg földi elismerést kaphatunk emberektől, de azok csak hervadó koszorúk. Régen nem aranyérmét adtak a győztesnek, hanem azt olvastam, hogy „az olimpiai játékok utolsó napján olajfa koszorút helyeztek a nyertesek fejére. Az olajágakat a szentnek tartott olajfáról metszették le. Az otthonába hazatérő győztest nagy megbecsülés övezte haláláig. Nem kellett adót fizetnie, államköltségen élt, sőt még pénz- és természetbeni juttatásokban is részesült. A győzelemig azonban kemény és fáradságos munkával jutottak el a sportolók”.

Azt olvastuk, hogy aki pályafutásban tusakodik, mindenben maga tűrtető. Az a sportoló, aki győztes akar lenni, nagyon sokat edz, nem fordíthatja az erejét és az idejét másra. Uralkodik magán, önuralmat gyakorol; megtartóztatja, fegyelmezi magát. Mindent annak rendel alá, hogy minél jobban felkészüljön a versenyre. Ezért mindenről lemond, ami hátráltatná a győzelemben: dohány, ital, szórakozás.

Így van ez a hívő ember életében is. Akinek a legnagyobb érték az, hogy az Úr kedve szerint fussa meg a földi életének pályáját, hogy az Úrnál romolhatatlan koszorút nyerjen, az mindent ennek rendel alá.

A versenypályán szabályok vannak. 2Tim 2:5 Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. Más ford.: Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. A versenyből ki szokták zárni a szabálytalankodókat. A hívő ember pályafutásában is vannak szabályok, amiket be kell tartani. Ezekről mindjárt szó lesz.

2.) Mi kell ahhoz, hogy ne bizonytalanra fussunk?

Olv. alapige 26-27.v.: Más ford.: Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, és rabságba vetem testemet, hogy… méltatlanná ne váljak. Itt a futás mellett ökölvívásról van szó. Megsanyargatom testemet, szó szerint „behúzok a szeme alá, vagy állon ütöm” a testemet, tehát nem kedvezek neki. Nem a levegőbe hadonászok. Ez hozzátartozik a szabályszerű küzdelemhez, ahhoz, hogy ne bizonytalan legyen a futásunk.

Hadd hozzam példának azokat, amikről mostanában szó volt.

(1) Amiről a kenyértörés szól. Ez az alapja annak, hogy egyáltalán elindulhatok a hit versenypályáján. Mert ez arról szól, hogy az Úr meghalt értem, és kiszabadított a szellemi halálból, megtisztított a bűneimtől, és Isten gyermeke lettem. Csak új élettel lehet a versenypályán futni. Nem az üdvösségért futunk!

(2) Amiről a bemerítés szól. Ez az alapja a szabályszerű pályafutásnak, a szabályos küzdelemnek. Arról szól, hogy megértettem, hogy én is meghaltam az Úrral együtt a bűnnek, a világnak, önmagamnak, hogy ezután csak Neki éljek.

(3) Amiről a pusztai vándorlás szól. Izrael népe kiszabadult a halálból a bárány vére által, Mózesbe merítkezett be a felhőben és a tengerben, és előttük volt a cél: az Ígéret Földje. Közben, a pusztában az Úr megpróbálta őket, hogy nyilvánvalóvá legyen, mi van a szívükben. És mi lett nyilvánvalóvá? A próbák alatt gonosz dolgokat kívántak, bálványt imádtak, paráználkodtak, Krisztust kísértették és zúgolódtak. Mi lett a következménye? 1Kor 10:5 De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Nem szabályszerűen futottak, nem sanyargatták meg a testüket, engedtek a kívánságaiknak, és méltatlanná váltak. Ezek példáink lettek, figyelmeztetések, hogy mi ne így járjunk, mert akkor nem kapunk romolhatatlan győzelmi koszorút.

Figyelmeztetés, hogy el ne bízzuk magunkat. Arra int, hogy aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!

(4) Szó volt még a fejbefedésről és a haj hosszáról. Vannak, akik ezt figyelmen kívül hagyják, mert külsőségnek, lényegtelennek tartják. Azonban az Úr a versenybíró, és Ő ezt fontosnak tartja, mert az ember szívét tükrözi sok fontos kérdésben: Pl. az alá- és fölérendeltség, vagy a hatalmi jel az angyalok miatt. Az Úr azt akarja, hogy ezt a versenyszabályt is ismerjük, és tartsuk be!

Az előbbieket azért hoztam példának, mert a közelmúltban erről volt szó. De az élet más területére is vonatkozik a testünk és lelkünk megzabolázása. Pl. a munka, a pihenés, a családunkkal való törődés, a ránk bízott szolgálatok hűséges elvégzése, az igazság követése szeretetben, a szorgalmas Ige-olvasás és imádkozás, stb.

3.) A győztesek jutalmáról

Az olimpián kapott, szentnek tartott olajfaágból készült koszorúk elhervadtak, és egy idő után teljesen megromlottak, tönkre mentek. Az elismerést, az anyagi juttatásokat a győztes csak a haláláig élvezhette. Ha mi győzünk, nekünk az Úr hervadhatatlan, romolhatatlan győzelmi koszorút ígért, ami a földi életünk befejezése után örökre a miénk lesz.

Az Igében többféle győzelmi koszorúról olvasunk:

(1) Az Úr Jézusé a dicsőség és tisztesség győzelmi koszorúja.

Zsid 2:9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, (győzelmi koszorúval koszorúztatott meg), hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Az Úr Jézus, mikor emberi testben e földön volt, akkor Ő is megfutotta a versenypályát. Vállalta, hogy addig kisebb legyen az angyaloknál, és vállalta a kereszthalált. Nem kedvezett sem a testének, sem a lelkének, feltétel nélkül engedelmeskedett az Atyának mindhalálig. Feltámadása után megkapta a dicsőség és tisztesség győzelmi koszorúját.

Apcs 3,13: atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok.

Fil 2,9-10: ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

Ján 5:23 Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát.

Az Úr Jézusnak ez a dicsőség és tisztesség mindörökre szól!

(2) Az igazságosság vagy megigazulás győzelmi koszorúja.

2Tim 4:7-8 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája (az igazságosság, a megigazulás koszorúja), melyet megád nekem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő megjelenését. Pál apostol is kemény harc és szabályos futás közben tartotta meg a hitet, és ennek eredményeként kapta meg a megigazulás győzelmi koszorúját.

Az tud végig hitben kitartani, aki vágyva várja az Ő megjelenését.

(3) Az élet győzelmi koszorúja.

Jak 1:12 Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját (győzelmi koszorúját), amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Jel 2:10 Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Íme a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív (hű) mind halálig, és neked adom az életnek koronáját (győzelmi koszorúját). Mind a két Igéből az látszik, hogy az élet győzelmi koszorúját azok kapják meg, akik a kísértésben, a próbák, nyomorúságok közt mindhalálig hűségesek maradnak az Úrhoz. És csak azok tudnak hűségesek maradni ilyen nehézségek közt, akik szeretik az Urat!

A mindhalálig való hűsére hívja fel az Úr a figyelmünket a következő Igével is:

Jel 3:10-11 Mivel megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Íme eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat (győzelmi koszorúdat). A békességes tűrés nagyon fontos, különösen a próbák, nyomorúságok, támadások között! Meg ne hátráljunk, hogy el ne veszítsük az élet győzelmi koszorúját! Bízzunk az Úrban, hogy megtart!

(4)A dicsőség hervadatlan koszorúja.

1Pét 5:1-4 A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese; Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját (koszorúját). Ezt azok kapják meg, akiket az Úr az Ő nyájának a legeltetésével bízott meg, és a testvéreket az Igével táplálják, pásztorolják, védik, intik. Akik nem uralkodnak a testvérek felett, hanem példaképei a nyájnak. Jó példával járnak elől.

(5) A 24 vén aranyból készült győzelmi koszorúja.

Jel 4,4: És a királyi szék körül huszonnégy királyi szék vala; és a királyi székekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejükön arany koronák valának. A 24 vén fején aranyból készült győzelmi koszorúk voltak.

Nem tudom, hogy kik ezek a vének, akik uralkodnak is, mert királyi székben ülnek. De amit tesznek, rámutat a lelkületükre: Olv. Jel 4:10-11. Leborulnak, és koszorúikat Isten elé teszik, mert egyedül Övé a dicsőség, a tisztesség és az erő!

Minden győztesnek ugyanez a lelkülete van: Nem maguknak tulajdonítják a győzelmet, hanem az Úrnak, Akitől biztatást, és erőt kaptak a kitartásra.

Befejezés:

Nem mindegy, hogy rövid földi pályafutásunk után kapunk-e az Úrtól romolhatatlan koszorút, vagy éppen csak megmenekülünk, mintegy tűzön keresztül. Olv. Zsid 12,1-3 Nézzünk hát az Úrra, és ne csüggedjünk el! Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért! Ámen.